Két olyan foglalkozás van szerintem, amelyek nagyon meghatározóak minden ember életében. Az pedig a TANÁR és ORVOS szakma. Véleményem szerint ezt a két területet kellene a legjobban megbecsülni, megfizetni.
Most a tanár szakmára térnék ki, miért is gondolom, hogy többet kellene velük foglalkozni.
Ők azok, akik a jövő generációját segítik. Ők azok, akik elkezdik egyengetni gyermekeink útját. Ők azok, akik a tanulást, a tudás magukba szívását megszerettethetik, vagy megutáltathatják a gyerekekkel. Akik segíthetik a csapatban való együttműködést. Amikor a szülők dolgoznak, egész nap támogatják őket a fejlődésben. Akik rávilágíthatnak, hogy sosincs olyan, hogy megállunk, az életünk része a folyamatos tanulás.
Mi történik akkor, amikor a tanárok nem tudnak kihez fordulni? Amikor kicsúszik a lábuk alól a talaj? Amikor egyik pillanatról a másikra egy teljesen új élethelyzet alakul ki? Amire senki nem készítette fel őket? Hogyan érezhetik magukat? Kik segítik őket? Mi történik akkor, amikor a tanároknak, a guruknak nincs kihez fordulniuk? Tudják ebben a formában is a maximumot nyújtani a gyerekeknek? Tudnak lelkesek, lehengerlőek lenni? Fent tudják tartani a gyerekek érdeklődését? A választ mindannyian tudjuk: NEM. És ha ők nem tudnak önbizalommal telien, pozitívan, kiegyensúlyozottan tanítani, akkor mi lesz a gyerekekkel? A jövő generációjával?
Megkérdezte valaki a tanárokat, miben tudnak segíteni nekik? Hogy érzik magukat az online rendszerben? Mitől rettegnek?
Nézzük meg a cégeket! Mennyit költenek különféle tanfolyamokra, hogy fejlesszék dolgozóikat, akár life, akár business területeken. De azok az embereket, akik közvetlen kapcsolatban vannak az eljövendő nemzedékkel, magukra vannak hagyva.
Tévednék talán?